Draki bá’ szép lassan elcsámcsogta az utolsó káposztatorzsákat, hallatott egy hatalmas büffentést, majd csak úgy megszokásból fújt egy kis tüzet az el?tte magasodó fákra. Letette volna fejét mancsára, ha nem akadt volna meg szeme az el?tte álldogálón.
– No! Hát te meg mi a franc vagy?
– Mú – válaszolt a szarvasmarha egykedv?en.
Draki komolyan elgondolkodott azon, hogy vajon tehénbe ütközni napkeltekor jó vagy rossz jel, de mivel elfogyott a káposzta, ezért mindenféle egyéb gondolkodás nélkül nekilátott a mellette hever? tökhalomnak. Megfontoltan, kettesével dobálta a szájába, és merengett a régi id?kön.
Draki bá’ nem volt mindig ilyen vén, mint most. Régen ? volt minden egek ura, a Sárkányok Fejedelme, A Gonosz! Sajnos az id? is eljárt felette, meg amióta gyomorégéssel küzd, azóta áttért a vegetáriánus életmódra.
A völgyben, ahol lakott, volt két falu. Szagos Mocsári és Lapos Patkány. E két település neve egymástól származik, lévén utálták egymást évezredek óta. Sok bajuk volt a rossz-szomszédi viszonyon kívül. Például a tengernyi fosztogató bandák és a sárkány. De minden megváltozott, amikor sárkányunk áttért a növényevésre.
A következ? egyezmény született: a falusiak ellátják élelemmel Drakit, cserébe a pikkelyes véd?sárkánya lesz a két falunak.
Hamar híre ment széles e tájon, hogy Szagos Mocsárinak és Lapos Patkánynak saját sárkánya van, a rablóbandák azonnal eltakarodtak a tájról. Ellenben megjelentek a mindenképpen mindenkit megmenteni akaró h?s, sárkányöl? emberek. Ezeket hívjuk lovagoknak. Na most, ha egy ilyen lovag besétált valamelyik faluba, a lakosság azonnal (m?)üdvrivalgásba kezdett, szétünnepelték magukat, így kísérték ki a lovagot a kapuig, ahol aztán fejbekólintották egy fahusánggal. Mikor a h?s magához tért, csak lesett, hisz az egész viadalból semmire nem emlékezett. Csodálkozva nézte (disznó)véres kardját, és hallgatta a falusiak nagy elbeszélését h?stettér?l. Mikor megunták, kitessékelték a kapun és soha többé nem látták.
A világ leghíresebb sárkányöl? lovagja azonban nem volt más, mint a Sárkányok Átka, a Sz?zlányok Vágya, Lancheloth. Szegény szerencsétlennek azt jósolták, hogy csak akkor halhat meg, ha egy sárkány öli meg. így sorra járta a sárkányokat, de egyik sem bírt vele végezni. Majd mikor ezt megunta, levetette vértjét, letette kardját, és elindult sárkányt?znéz?be egy sz?rmecsuhában, meg egy hasított túrabottal. Balszerencséjére ezt a sárkányok félreértelmezték, és mind szívleállást kaptak, ha megtudták, hogy Lancheloth jön hozzájuk, ráadásul puszta kézzel akarja ?ket megölni. Így Lanchi lovag addig-addig vándorolt, amíg meg nem öregedett. Öregkorában elvet?dött Lapos Patkány kedves falvába, ahol sikerült átcsusszannia a sárkányvéd? hálón. Már, ha ez esetben beszélhetünk ,,csusszanás”-ról, hiszen egy falusi sem gondolta volna, hogy a nincstelen, nyolcvanéves, szakállas bácsika híres sárkányöl? lovag lehet. Így esett, hogy Lancheloth lovag eljutott A Sárkányok Fejedelme színe elé. A nagy összecsapás elmaradt, hiszen ki más értené meg a legjobban egymást, mint azok, akik világéletükben egymás kasztjának irtásával foglalkoztak. A Lovag épített magának egy kis kunyhót a patak partján, ott éldegélt, kora délel?tt kiment Draki bá’hoz beszélgetni, ebb?l állt a napirendje. És már el is érkeztünk történetünk kezdetéhez, egy szokásos reggelhez.
– Gyere el?, érzem a szagodat. Te jó Isten! Mikor fürödtél te utoljára? Öt éve?
– Öt? Három! Ki kérem magamnak! – bandukolt ki egy k?szikla mögül a lovag.
– Az, hogy elviszi a patak a házadat, az nem számít nagymosásnak.
– Dehogynem! Az számít csak igazán annak!
– No várj, megmosdatlak. – azzal Draki egy dézsa vizet zúdított a bácsi fejére. – No? Hideg volt?
– Mint a jeges áradat.
– Várj, megszárítalak – azzal meleg leheletével pillanatok alatt kiszárította a ruhát.
– Köszönöm, majdnem olyan jó, mintha a nap szárította volna ki.
– Mi az, hogy majdnem?
– A napnak nincs ilyen tömény káposzta szaga, mint a pofádnak.
– Hogy az a bádogba csomagolt jó édes…
Ekkor egy alig hallható Khmm-Khmm hangzott fel. Lancheloth és Drakibá’ egyszerre kapták fel fejüket.
T?lük pár lépésre két falusi állt, tisztelettudóan pislogva feléjük. Az egyikük Kocsonyás Frici, Lapos Patkány elöljárója, a másikuk Mócsing Jen?, Szagos Mocsári vezet?je volt.
A sárkány és a lovag meglepetten néztek össze – nem mindennapi, hogy a két, egymást utáló falu egyszerre tegye náluk tiszteletét, de ha ez mégis el?fordult, akkor rúgták-karmolták egymást, nem pedig kabátszélüket gy?rögetve, egyetértésben, szinte jámboran álldogáltak egymás mellett. Miként most tették.
– Adjanak a hatalmas istenek jó egészséget a gy?zhetetlen Sárkány uram, és Lovag uram! – köszöntötte ?ket el?ször Mócsing Jen?.
– Áldás békesség, hatalmas Nagyurak!- vágta rá Kocsonyás Frici.
Draki bá’ ett?l kicsit megzavarodott.
– Hogy értette azt, hogy gy?zhetetlen?- súgta Lanchelothnak halkan.
– Szerintem még ? sem tudja pontosan.
– Na de mégis! Mert ugye nem mindegy, hogy…
– Jajj, hagyd már ezt a gy?zhetetlen dolgot! Köszöntsd ?ket, aztán tudjuk meg, mit akarnak!
– Hát jó….Köhmm.. Legyetek köszöntve…????…tisztelt emberfiak – vágta ki hangosan a sárkány.
– Isten hozta eme szép napon a becses elöljáró urakat, szaporodjanak békességben, gazdagságban!
– Te, arról volt szó, hogy köszöntjük ?ket, nem arról, hogy csontig magasztaljuk.
– Mondd neked valamit az a szó, hogy diplomácia, te gyík?!
– Nem.
– Mindjárt gondoltam.
Mócsing Jen? szólt közbe a kialakuló vitába:
– Azért vettük a bátorságot és kerestük meg önöket ezzel a patkánylyukival, hogy döntsenek egy kisebb vitában.
– Ugyanis az a helyzet – vette át a szót Kocsonyás Frici -, hogy ezek a büdösiek azt hiszik, hogy els?sorban az ? falujuk véd?sárkánya méltóztatik lenni. Holott mindennél világosabb helyzetmálladék, hogy els?sorban a becses Lapos Patkány városának védelmez?je ön, s csak egy agytalan nyomorék féreg nem veszi észre, hogy Szagos Mocsárit csak olyan huszadrangúként védelmezi….
– Ha szabadna egy értelmes szót közbevetnem – szólt vicsorogva Jen? – ebbe az undorító vérhányásba, amit tanulatlan paraszt elöljáró társam modortalanul eleresztett itt. Csak a vakondokok nem veszik észre, hogy els? számú vazallusod nem más, mint szagos Mocsári. Éppen ezért szeretném megkérni teljes tisztelettel kegyedet, hogy nyilvánítsa ki, hogy büszke falunk…
– …az a rozzant tanyaközpont…- vetette közbe pontosítólag Frici.
– Kuss! Szóval, hogy büszke falunk véd?sárkánya, nem pedig azé a disznóól szagú, rozoga…
-… épül? nagyvárosunk…
– Mindjárt megszakadok a röhögést?l… Szóval…amaz csak sokadrangú teher ?kelme védelmez? vállán.
– Amint büdösszájú, szabadidejében kapanyelet rágó társam, aki sajnos iskolázatlanabb egy termeszvárnál, azt szerette volna a maga suttyó módján röfögvén elböfögni, hogy ön csakis a mi megalopoliszunk…
-…az a féreg vájta ganajdarab…
– Anyád, az. Szóval, hogy a mi gyönyör?ségünk, Lapos Patkány az ön kiemelt kedvence, és Szagos Mocsári…
– …völgyünk ékköve…
– Hát, ha a szikkadt trágyadarab ékk?nek számít…tehát: amaz csak egy szánalomból megt?rt kolonc.
Itt már mindkét elöljáró ordított lila fejjel, mégis nyugodt hangot színlelve.
Lancheloth és Draki bá’ összenéztek elgondolkodva.
Bármelyiket választják, az egyik falu mindenképpen meg fog orrolni a másikra, az pedig mégjobban elérgesíti a két falu közötti feszült helyzetet.
– Köhmm… Hátizéazugyvanhogy
– jajjdeezpontosabbanúgyvanakár
– meg szerte naizél?, igen bonyolult…szóóóval….
– Ide figyeljetek emberek! – sietett barátja segítségére Lancheloth. – Nekünk mindkét falu egyformán fontos! Egyiket sem tartjuk el?bbre valónak a másiknál. Menjetek békével haza, és…
– Márpedig addig innen el nem mozdulunk, amíg ez így vagy úgy…de inkább így… ki nem derül. Igaz-e, Kocsonyás koma?
– Igaz hát, Mócsing szomszéd! Ez egy évszázados…mit évszázados! Évezredes vita dönt?pontja!
– Igen, igen. Ennek mindenképpen el kell d?lnie. Vagy úgy, hogy ?sárkányságod dönt, vagy…
– Vagy HÁBORÚ lesz!
– Ez az! Eget-földet vérbe borító háború! – b?gte elszántan Mócsing.
– Gondolkozz már, jóember! – intett higgadtan Lancheloth. – Vagytok összvissz kétszázan mindkét faluban…aligha fogtok eget és földet vérbe borítani.
– De bizony! Irtózatos pusztítás lesz itten! Hatalmas!
– És a végén eld?l, melyik falu a jobb.
– Isten engem úgy segéljen! – kiáltották kórusban a vezet?k.
Lancheloth a Sárkányra nézett, és suttogta:
– Te ezek nagyon elszánták magukat.
– El. Most mit tegyünk?
– Id?t kell nyernünk. Már tudom is, hogy hogyan.
– Hála a sárkányságos mindeneknek!
Lancheloth felemelte kezét, szót kért.
– Figyeljetek, falusiak! A hatalmas ? Sárkánysága úgy döntött, hogy…
– Máskor bezzeg nem szólítasz így!
– …ne nagyon éld bele magad, gyíkocska…- majd folytatta fennhangon. – Úgy határozott, hogy a völgy legmagasabb pontján, a Hatalmas Büdös Szikla tetején fogja megvárni a hajnal hasadtát, és az ómeneket fogja figyelni. Így d?l el a két falu között a verseny, az égi jelek alapján!
A falusiak tapsoltak örömükben.
– Köszönjük szépen, ó, nagy Égi Úr! – kiáltott Frici.
– Csak még annyit áruljon el, hogy milyen jeleket fog PONTOSAN figyelni! – tette hozzá Jen?.
– Ó, hát csak a madarak röptét, égi jelenségeket, es?t, állathangokat, meg minden ilyesmit, amit isteni útmutatásnak lehet venni.
Második része kés?bb.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: Pogány Gábor Máté
