Ez személyes vers lenne? Igen, az, mint minden más vers a világon. Ett?l függetlenül minden bajom benne van, és jól esett kiírni magamból. Köszönöm az olvasást.
Elkezd?dött az “ég veled”
Elkezd?dött a vég, néklüled.
Mondhatnám -e azt, hogy ég veled?
Mondhatom, de minek?!
Velem vagy örökké.
Túl messzinek érzem a távot köztünk.
Pedig igazából egymásba költöztünk.
H?séggel egymásnak, kérlek adózzunk!
Én adózom neked örökké.
———————————————————–
Máté, a szerelem szép, ám ez a “versed” férc
A kék szememb?l visszanéz egy zöld.
A cip?m az aszfalton a te szivedként kopog.
A pók a sarokban aranyhajat sz?tt,
És a fény a szobámban Hip-Hopozni szokott.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: Pogány Gábor Máté
