*
Csendben matatok,
a föld alatt maradok,
néha kinézek
vannak-e szilézek?
Ha már itt vagyok,
kötögetek, ha hagytok.
De kötögetni nem tudok,
s nadrágot sem varrhatok.
Barátom sem sok (van)
s ha az idő fent csobban,
én ázottan úszhatok
– olyankor így vagyok -.
Kevés a nyugdíj, amit
a postás a lukba taszít,
de én már így is elélek,
ha velem a szentlélek.
Ráadásul, a “csehszlovák”
régi rajzfilm figurák
holmi nyelvtörvények miatt
jóra itt nem számíthatnak.
Így aztán keveset túrok,
inkább csak matatok,
s várom a végzet szavát,
a zöld színű, hegyes kapát.
S ha elmarad (még)
végzetem,
ilyet akkor se tegyél velem,
Mert ha engem kikaparnak,
nem mondhatom, hogy
le
se
szarnak.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.09. @ 19:24 :: Pogány Gábor