29.
Elérkezett a bizonyítás napja.
Ebéd után felfokozott harci kedvvel érek a suli elé. A népes szurkolótábor, élén Tojással, minden egyes érkező játékost a nevén szólítva éljenez.
Bemegyek az öltözőbe. Megbeszélésünk értelmében melegítőben sétálunk majd át a nem messze lévő pályára.
Most ülünk a padokon, lábainkat rázzuk, lazítunk. Így várjuk a Smasszert a szereléssel.
Tanárok érkeznek, paskolgatják vállainkat, buzdító szavakat mondanak.
Végre-valahára, itt a cucc!
A Fityi és a János két hatalmas zsákban cipeli a csapat szponzorának az adományát. Mindenki a saját cipőjében játszik, de a mez és a nadrág ajándék. Fekete trikó és vörös gatya. Rajtuk felirat: Szipicsek és Tsa. Övék a sarki szikvízüzem, és ők a csapat mecénásai. Tőlük érkezik a frissítő ital is a szünetben.
Lassan, gondosan átöltözünk. A stoplikat állítgatjuk, amikor nyílik az ajtó, és megérkezik a vezérszurkoló.
A csapat színeiben pompázik sőt, az arcát is fekete, piros csíkok díszítik. Valószínűtlenül hatalmas, fekete lebernyeget terít magára. A csapat befejezi tevékenységét, és leülünk egymás mellé a padra.
Kezdődik a szertartás, ami eddig mindig győzelemhez segítette a csapatot.
Tojás az öltöző közepén lekuporodik, mint valami szárnyaszegett, hatalmas varjú. Halk, rekedt hangon kántálni kezd, valamiféle halandzsa nyelven. Közben lehajtja a fejét, és tekeri a kereplőjét. A dal szövegét nem értjük. De tök mindegy, úgysincs jelentősége. Az ének és a zaj erősödik. Közben a nagy madár, mint aki álmából ébred, lassan felegyenesedik. A zaj már csaknem elviselhetetlen. Az üvöltés sikításba megy át, Tojás körbeszökken, és egy pillanatra megérinti mindannyiunk lábát. Majd hirtelen visszakuporodik középre és csend lesz.
Felvesszük a focicsukákat, és elhagyjuk az öltözőt. A sámán középen gubbaszt, és nem mozdul. Ez a szertartás ez idáig szerencsét hozott, reméljük, ez ma sem lesz másképp. Kiérünk a csata színhelyére, és átmozgató edzést végzünk. Közben megérkezik a Tojás is, és elfoglalja méltó helyét a tribünön, ami jelenleg összehordott székekből és padokból áll.
A felezővonalon túl feltűnik a László gimi válogatottja. Citromsárga mez, zöld nadrág, hátukon „László” felirat. Melegítés közben félszemmel, sunyin méregetjük egymást.
A két tanári kar is elfoglalja helyét és most már nincs semmi akadálya annak, hogy elkezdődjön a mérkőzés.
A sorsolás az ellenfélnek kedvez.
Megállapodásunk értelmében az első labdaérintés utáni perc a Slózié.
Aztán elindul a bőr gigászi útjára.
Lassan, döcögősen sőt, meglehetősen unalmasan telnek el az első percek. Ezt hívja a szaksajtó tapogatózó játéknak. A nézőtér viszont marha türelmetlen. Felhangzik az első fütty, és az „ébresztő, bénák!” bekiabálás.
Váratlan fordulattal az ellenfél ritmust vált.
Colos nyolcasuk elfut a szélen, kicselezi a becsúszó Durungot, és az erővel középre lőtt labdát a tízesük védhetetlenül fejeli a hálóba a vetődő Makonya hasa alatt.
Csessze meg! Ezt benyeltük!
A tribün sárga-zöld oldala énekel, táncol, és zászlókat lobogtat.
Középkezdés után Várkonyi, Packa a labda útja. Laci felnéz, és felém lövi a bőrt. Rosszul számolom ki a labda ívét, és a hármasuk elfejeli előlem.
Villámgyors ellentámadásba lendülnek. Mennek át a védelmünkön, mint kés a vajon, és középpályásuk akkora gólt lő, hogy a ledermedt Makonya a kezét sem tudja felemelni.
Nulla-kettő az állás, és mindjárt félidő.
A 44. percben jó Gyulám visszahozza a reményt. Szabadrúgásból szépít, és halvány reménnyel megyünk az öltözőbe.
A szünetben Packa helyére beáll a Doktor, Tyutyut a Fityi váltja fel.
Ez hatalmas húzás volt a Smasszer részéről.
Ahogy elkezdjük a második félidőt, Várkonyi, Fityere, Doktor a labda útja. A kisember elfekteti a kapus, és a hálóba passzol.
Tombol a lelátó. A gól láttán Mitya is felpattan ültéből, és arcon puszilja a Jolika nénit.
Most már beindul a henger. Elfutok a szélen, élesen belövöm a labdát, Várkonyi a levegőben úszva, előrevetődve szerzi meg a vezetést. Ezután Fityere szólójának tapsolhat a felajzott közönség. Kicselezi a védőket, elém tálalja a bőrgolyót és a kapus lábai között rúgom a negyediket.
— Bőrkötény, bőrkötény! — harsogja a lelátó.
Az órámra nézek. Lassan vége. De még nincs vége!
Szabadrúgás. Huszonkét méterre az ellenfél kapujától, négytagú a sorfal. Totem a labda mögött. Röviden nekifut, és elemi erővel vágja a bal felső sarokba.
Ez már az ötödik.
Felbillen a pálya. Úgy tűnik a citromsárgák megutálják ezt a gyönyörű játékot.
A vége előtt két perccel Doktorunkra hárul a Brútusz szerep. Amikor már mindenki elkönyveli az öt-kettőt, akkor tizennyolc méterről, futtából kilövi a hosszúsarkot.
Hármas sípszó harsan. Hat-kettő a vége. Csapatunk megőrizte vezető helyét a kerületben. Ellenfelünk földet söprő orral vonul az öltözőbe.
Egymást dicsérve, szódát kortyolgatva vegyülünk a minket ünneplő szurkolók között. Előkerül a pályaőr szócsöve, és Rádiusz mindenkit meghív az iskolaudvaron tartandó rövid ünnepségre.
Egy óra múlva frissen lezuhanyozva, szendvicset majszolva elevenítjük föl a csata legemlékezetesebb pillanatait.
Kis idő múlva megérkeznek vesztes vendégeink. Egyforma fehér pólóban, rajta égővörös felirat: „HÜLYE VAGYOK”.
Megállapodásunk értelmében két álló hétig ebben fognak pompázni. Mit tagadjam! Nagyon tetszik a szemünknek.
Az összejövetelnek kora este van vége. Holnap utolsó tanítási nap, aztán: VAKÁCIÓ!!!
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:59 :: S. Szabó István
