Erósz templomában
gótikus ívek pengébe hajlanak
imára kulcsolódnak alabástrom oszlopok
intarziás ablakokon
fényárral tör be a Nap
jelképek dzsungeléből
sóvár hívek
futnak elő
ízek és illatok
mint liánok
fonnak ölükbe
sóhajok buzogányai
a végtelen kapuit döngetik
szilánkokat
sikoltanak félájult szavak
szavannák gazellái futnak
gepárdok elől
vérvörös szirmok hullnak a lábak elé
tengerbe csap le
cunamit ránt fel a kard
mélyhullámok törnek a felszín elé
színorgiában tombol a Nap
kehelybe ömlik a fény
gótikus oszlopok ölelik át nyakadat
rózsa remeg
a szájad előtt
angyalok állnak a karzatokon
karodba hanyatlik
hal meg a Nap
de mennybe emel az isteni szél
mert a szent kehelybe zubogva árad
önt ki
az isteni vér
Legutóbbi módosítás: 2009.09.20. @ 10:17 :: Schmidt Tibor