Ülök a TV előtt, nézem a híradót és morgolódok.
Egy bírósági tárgyalásról, ahol éppen ítéletet hirdettek, lelépett a két vádlott!
Szabadlábon védekezhettek, így simán kisétálhattak a bíróság épületéből.
Az már csak a legenda része, hogy a kapunál posztoló rendőr még szalutált is nekik.
A fiatalemberek kertészkedési hobbyjuknak estek áldozatul.
Szép zöld növényeket termesztettek. Az volt a baj, hogy ezek a szépségek kábító hatást tudtak produkálni.
Ezért jogosan üldözik az üveghegyen innen és azon túl is.
Ezekben az országokban a megengedett kábítást a politikusok végzik.
De térjünk vissza az esethez.
Egyik fiú rosszullétet jelzett és kikéredzkedett a slózira.
Szabadlábon védekezett, ezért ki is engedték.
Egy perc alatt helyrejött! A baj ott kezdődött, hogy izgalmában megkívánt egy Pöttyös Túró Rudit. Ha már kijöttem — gondolta — elugrom a közértbe és veszek egyet.
Mit tesz isten, egyetlen ABC—sem volt nyitva a környéken, amelyik meg igen, az nem tartott ilyen finomságot.
Így egyre messzebb keveredett.
Amikor meg rájött, hogy úgy sem érne vissza az ítélethirdetésre, tovább ment….
Elvégre szabadlábon védekezett.
Javaslom, hogy mi kanyarodjunk vissza a bíróságra.
A bíró megállapította, hogy megfogyatkoztak. Ettől nem áll meg az igazságszolgáltatás malma, folytatódott a tárgyalás
Szünet következett.
Ha most azt gondolják, hogy a másik fiú is megpattant, nagyon jól gondolkoznak!
A fiú azt mondta magában, elmegyek megkeresni a tesót és visszahozom.
Ment, mendegélt de eredménytelen volt a kutatása, pedig minden bokor alá is benézett.
Már egészen besötétedett. Gondolta: „már úgyis vége a tárgyalásnak, az ítéletet is kihirdethették, majd visszamegyek legközelebb”.
Ahogy kimondta, el is tűnt!
Ajjaj, baj van! Abba kell hagynom az írást!
Beidéztek — akaratom ellenére — tanúnak egy ügyben.
Ha nem, megyek el, rendőrrel elővezettetnek…
Legutóbbi módosítás: 2009.09.02. @ 10:49 :: Schődl Gábor
