Szívemben a vágyam ?rzöm,
nincs ennél szebb itt a Földön.
Szomorúság, bú elhagyna,
ha lennék az éj Csillaga.
Vakítana hideg fényem,
utam járnám fenn az égen.
Sötét égbolt fénye lennék,
szép szemedbe álmot tennék.
De én csak a napfényt vágyom,
ha elveszek azt sem bánom,
a lehetetlen kívánom,
de úgy döntöttem, kivárom.
Mi lesz akkor, ha tévedek?
Csalódottan nem élhetek.
Kapok-e majd új csillagot,
s feledhetem-e a napot?
Kérdésem árvízként ömlik,
lerombolva mindent földig.
El?ttem a végtelen táj,
égen a nap magasan jár.
Nagyon távoli a fénye.
Ez életem vak reménye.
Kincsed itt van… zúg egy dallam.
Felállok, hogy jobban halljam.
Bizsereg a lábam, kezem,
Szédeleg, és zúg a fejem.
Er?met mind összeszedem,
ott a vágyam elérhetem.
Nem látok jól, csak fényt érzek,
számon a szó, de nem kérdek.
Szárnyam van, repülni tudok,
magamhoz veszem a Napot.
Szívemben a kincset ?rzöm,
fényt szórva szét itt a Földön.
Látod már? Én vagyok a Nap.
Könny? szárnyam az égbe kap…
Legutóbbi módosítás: 2009.09.29. @ 10:52 :: Szmolényi Edit
