Szmolényi Edit : Csöndes történések

Nyomtatás

Csönd van, oly néma a semmi,

pedig jókat kéne tenni.

Társaságom most magányom,

bels? hangom jó barátom.

Riadt lelkem a tömegben,

zajoktól még összerezzen.

Kicsit félve lép az útra,

feladat vár rá ott, tudja.

Most is hallom jól a hangot,

tudom azt, hogy merre tartok.

Nem tántorít most már semmi,

olyan jó a Földön lenni.

Kezemben a lehet?ség,

lelkemben a felel?sség.

Meg tudom-e teremteni,

mit a szívem kíván tenni?

Vágyaimat elültetem,

boldogsággal öntözgetem,

szeretettel melengetem,

valóságként élvezhetem.

Úgy lett minden, ahogy vártam,

a fejemben kitaláltam.

örömöm nem leplezhetem,

alkotóvá vált a kezem.

Isten, te a tudás ?re,

almád lehullott a Földre.

Már nem mindegy, hogy mit teszek,

mert a gyümölcsödb?l eszek.