Szmolényi Edit : Fáradtság

 

A fáradtság ny?g, kínzó fájdalom,

terheket cipelek a vállamon.

Karjaid közt, ölelésed áthat,

jó itt lenni, megcsókolni szádat.

Bár velem vagy, és megnyugtatsz engem,

még nehéz az úton tovább mennem.

 

Álomrepülés… Ez minden vágyam.

Ringatózni a megvetett ágyban.

Ölelnénk egymást, minket meg a csend,

együtt, ketten, mint nyugalom és rend.

Hegyek és fák mozdulatlansága,

fáradt lelkem minden kívánsága

 

Lassan úszni, mint egy kishajó,

Partot érve kikötni volna jó…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.09.22. @ 12:29 :: Szmolényi Edit
Szerző Szmolényi Edit 26 Írás
Tudni akartam ki vagyok és mi dolgom e világban. A keserűség és az öröm irták a verseim. Múzsám Ő, akit nagyon szeretek és Angyalom a segítőm, ha elakadok. Aki tollat ragad adni szeretne, mindent és mindenkinek, hogy a világ jobb legyen. rülök, hogy itt vagyok.