Szmolényi Edit : lel? karod

Nyomtatás

Ölel? karod

Mit is mondhatnék neked,

ölel? karom, csak simogat.

Oly boldog vagyok veled,

ajkad csókokra hívogat.

Az irántad érzett szerelmem,

több, mint egy múló lángolás.

Magamban érezlek kedvesem,

szüntelen zsongás és vágyódás.

Érzést?l csordultig telve

lelkemen átsuhan a lelked,

gondolatunk hosszú néma percre

csak az energiákban repked.

A valóság néha szörny?.

Remeg? ?zgida bokorba szalad.

Az erd?ben megbújni könny?,

ha fák közt nesztelen marad.

Szíve dobog, némán szuszog,

és elveszve rémülten retteg.

Hangod szell?ként lágyan susog,

átölel? karod megment.

Veled lehetetlen nincs többé

mi együtt er?sek vagyunk.

Félelmünk így válik köddé,

ha egymásból új er?t kapunk.