Nyárid?ben biciklivel járom az utam.
Az ezerarcú táj velem együtt suhan.
Mintha zöld haja n?tt volna a Földnek,
úgy libbent kalásza a búzamez?nek.
Nemrég még aludtak a földek beszántva,
de eljött a sárga mez?k látványa.
Mint tarka-barka sz?nyeg oly színes lett a táj,
A réten csak úgy virít minden pipacs szál.
Fák lombja betakar, mint puha zöld palást,
árnyékban h?sölök, s élvezem a varázst.
A madarak énekét, a csicserg? muzsikát,
akác, bodza, olajfa méz édes illatát.
Óh, te szépséges Föld, a szerelmesed vagyok,
bár, csak a csodálat, amit neked adok.
Kérj t?lem bármit, szívesen megteszem!
Zengem léted, harsogom, híredet viszem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Szmolényi Edit
