Meghozta féltett gyümölcsét
a pillangószárnyú nyár.
Kicsattanó, fakó cipó
feküdt egy reggel,
Anyám asztalán.
Mellette tenyérnyi
füstöltsonka.
Ezt Nagyapám hozta. –
gondoltam én,
a félig nyitott
konyhaajtón át
lentről felfelé
szállt a fény.
És beléptek rajta ők, öten,
a sorvégén Húgom
szökdelt, cserfesen.
őt épp e nyáron
temettük, Anyámra.
Most piros masnit kötött
hosszú szöszhajába.
Ne idegeskedj! –
mondta, miközben
áradt felém a sonka
csábító illata.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.18. @ 06:10 :: Takács Dezső
