MIÉRT SIKÍT?
Miért sikít, mint a szélsüvölt?
az a nyamvadt,
kis tízéves-forma
bennem rekedt?
Hívja anyját? Idétlen!
Rég nem él!
Hívni Hádész birodalmából
lelket fölösleges!
Vonyít a Holdra?
Fortunát hívja, hogy gondjait oldja helyette?
Hatvan év tízéves egóban.
Mindössze ennyi lenne, hogy húzd a számom?
Miért hagyom, hogy rám találjon,
el- és megtaláljon soha nyer?ként,
ha kétellyel teli?
Sikít, mert bántják?
Ugyan ki?
Megaláznák, de ahhoz n?ni is kellene.
Valami zene. (Oldfield,
hogy stílszer? legyek.)
Ez a rész húzható. Nem magyar!
Ül vénember, rímbe, szótagba szedni
álmokat.
Jó itallal lerészegedni,
bölcsöt ringató vágy
torz képeként
másokat emelni mennybe.
Marad beragasztottan kirekesztett.
Talán.
Beszélni lehetne arról, ki,
kit tesz polcra nippnek,
mikor-miért-hogyan.
A Sikítás Napja van.
Nemzetközi.
Sorok közt, fejhangon,
hallhatatlan.
Halhatatlan
vonyításban
féreg tekerg?dzik.
Maradék hitem.
Életem morzsái kockás kend?vel söpörve placcra.
Egy kampós sétabot.
Egy „kérem a cehhet”,
egy letakart friss panasz,
friss halott.
Nagyot dobbanok, ha összejön,
biii-puppp,
szívzenével.
Mindenkinek.
Neki.
-csataloo-
BGJ2009.10.03.
—————————————————————————————————
A nyelvi túlzásoknak és torzításoknak, tudatosan használt stílustöréseknek világossá kell tenniük funkciójukat, és meggy?z?nek kell hatniuk.
Nem szabad tolakodónak vagy mesterkéltnek lenniük, vagy öncéllá válniuk.
A szavak hangzása, a mély vagy magas magánhangzók túlsúlya, az alliteráció, asszonanciák, felt?nés nélküli rímek, vagyis a nyelv „teste” szuggesztív, s?t mágikus er?vel bírnak, amely alól az érzékeny befogadó aligha vonhatja ki magát.
Vannak nyelvi erények, ezek pedig: világosság, pontosság, dinamika, közvetlenség, változatosság, szín és elegancia.
Nos, a fenti sorokban ezek nem fellelhet?k.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.05. @ 03:26 :: Balog Gábor -csataloo
