Bántak a szelek.. .
Rossz szelek.
Verselek.
Az e-bet?k dominanciája sem érdekel,
nem bánt, ha mekeg,
ha err?l beszélek.
Élek.
Magam módján, párban,
magányban, kizárt és bezártságban.
Talányban megoldás,
rövid takarón a toldás,
mind én vagyok.
Szelek játékát figyelem.
Lételemem a vers.
A kezdemény, a lesz valami a semmib?l- ki tudja miért hangulat.
Leírva. kisírva,
hangtánc, fejben ,
Albert Györgyi. Kilencszázötvenegyben,
még két comb között sem álmodott,
afféle fél-remény,
hogy tehetség lesz, és viszi valamire.
Ismernek. Hisznek bennem.
Gyakorta rossz a kedvem,
de sok jó napom akad.
Próbát kiállt elvek.
Jószándékból csak rossz fakad.
Minden utak egyfelé vannak kövezve.
Nem Róma útja felé.
Nézek pár önjelölt társat.
Verskezdemények között magyarázat
veszett szelekt?l:
„Itt képzavar, ott magyartalan
a kínnal kiizzadott századik m?!”
Mondja szél.
Fülem fogós a szélre.
Kétlábas gyulladást kapok,
beteg, tehénrehízott,
esztéta-számumok
próféciáitól.
P.S.
Olvasók! Védjétek költ? Sz.L. barátom
minden, irodalmi köntösbe bújt,
Sáritól, Zsenit?l, Zsófitól!
-csataloo-
BGJ.2009.10.26.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.26. @ 17:15 :: Balog Gábor -csataloo