Elgondolkodtattál
és vitára késztetsz.
Az angyalok, kedvesem, bennünk élnek!
Nekünk szól kórusban jutalmi ének,
mellettünk, értünk az érvek,
egymás között, hogy halljuk mi is!
Szívünkkel-eszünkkel megfogadjuk,
és éljük,
megéljük késztetésünk a jóra.
Bennünk él hirdetett hierarchiájuk,
magunk vagyunk a bennük él? vágyuk,
hogy képzelt-létez? velük,
hozzájuk legyünk hasonlók.
Bordáink között lakik az Isten!
Egy, három személyben.
Részben és egészben vezényel tettet,
hitvallást, útkeresést,
megenged tévedést, botlást.
A teremtést is átruházza.
Ki másra? Ránk!
? oldja meg ruhánk,
ha áldást készül osztani,
s fogadni tested.
Elgondolkodtattál.
Tudom, nem felejted,
angyalok kontrája is része magunknak.
A ki?zetett verejtékében izzad,
keresi útját boldogulásnak,
letaszítottaktól eltanult csalásnak
ad hitt hitelt,hogy úgy a könnyebb.
Szállást szorít az Isten mellett
bukott angyal-fejedelemnek.
Társbérlet. Igaz, jó lakó
és örök intrikus között.
Homlokod mögött élek én is,
anyagból leképezett. Megfogott
foghatatlan.
A leképezettben ott az én Istenem,
és ott sz? színes szövetbe szálat
különbejáratú, patás,
Luciferem.
Alapból jók és esend?k vagyunk,
Kedvesem!
Legutóbbi módosítás: 2009.10.11. @ 13:00 :: Balog Gábor -csataloo