Csontot ér
csorbult penge,
felsikolt — rozsdáll
zománcát hullató
edénybe fölfogott vér,
átlüktet mély seb
megvívott bajon,
obszcén valóságon.
Nehezen forrad,
gyógyul nyilallva —
ráolvasásul
éjsötét égre
esendőn
versben keseregsz
csillagot:
vigasztalódsz.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.04. @ 15:39 :: Bátai Tibor