Lemenő napfényben néha a gondolatok és érzések más színeket kapnak…*
Lépésem lápos talajra tévedt,
mélyre merülve kábán kapaszkodom,
értem én, éretlen, jeltelen jövő
vár végül valahol; nincstelen napok,
sikoltás, sóhaj, áldások, átkok,
valótlan valóság, harctalan holnap,
meleg mosolyok hideggé hűlnek,
fakult fények szóródnak szemembe,
karcos képek őriznek örömet,
valaha voltat, parázsló percet,
árván álmodva, táguló térben;
romlott remények, banális bánat,
csorbult csókok, mind megmaradnak,
zsongó zsoltárok, délibábos dallam –
megint múlásba vesznek vágyaim.
