Böröczki Mihály - Mityka : Dűlőút

2009.10.29. Böröczki Mihály - Mityka Vers 11
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
(Gulyás Ákos: Dűlőút)

                

 

A gyerekszemem sose látott gondot,

és senki sem volt, aki nekem rontott

a dűlőutak lábikráiban,

az ujjam elérte a vadgalambot,

az ágak közül lehoztam a lombot,

de nem mondták, az út végén mi van,

bár jó apám, ki megjárta a frontot,

már tudta, amit soha ki nem mondott,

hogy sáros az a dűlőút, fiam.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.10.29. @ 09:56 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.