Szájmozgásod jó.
Tény. Egyszer?
kijelentés. Más,
mint csillag
a szemed, darázsé
a derekad és
hasonlók. Benned
a természet
sokmillió éves
csönduralma.
Látom a szavak
széthulló
galaxisát!
De te újjáépíted.
Csak nekem!
S nem csupán err?l szól
szád harmonikája!
A meghittség
változatait
jeleníted:
ami anyám arca,
sok ezer arc között.
Vagy a kenyérszegés
mozdulatsora.
S áll az id?!
Fehérre meszelt
házak. Talán
rég lebontottak.
De mégsem.
Terebélyes,
tömörtörzs? eperfák.
Léckerítések.
Csaholó kutyák.
Emlékfolyó kiönt.
Mártom a tollam,
írom verseim.
Nekem való
játék ez.
A harc már fáraszt.
És nincs miért.
Túl kegyetlenek
az egyetlen
élet meséi.
