NEM MENT
ábrándid?
vártam az ihlet bocsánatára
közben szárnyaim n?ttek
szárnyas lovam lovas madaram
vágtattam nyakig
süllyedve a hallgatásban
a kimondhatatlan sarába
szenvedtem mint akinek b?ne
a legnagyobbakéval ér fel
odajött a Kedves
mosolya
szétzúzta mázsás szégyenem
