A keresztségben a Judit nevet kaptam pár hónapos koromban. Felekezeti hovatartozás szerint a református egyház egyik vallását nem gyakorló, de ma már hív? tagjaként.
Hat évesen annyit tudtam, hogy vannak a templomok, ahol a papok „dolgoznak”, s hogy a keresztszül?ség komoly feladatvállalás. Ez utóbbit is csak azért, mert édesanyám nyolc hónapos koromban egy t?lünk távoli kórházba került a TBC-jével, apukám vidéken dolgozott – keresztanyámék neveltek hosszabb ideig.
Karácsony el?tt mindig becsöngettek gyerekek hozzánk, akik betlehemezni jöttek. Soha nem tudtam, anyukám miért küldi el ?ket, s egyáltalán mi az a betlehemezés? De a karácsonyfa alá az ajándékot a „kisjézus” hozta, hiszen írtunk neki levelet. Az angyalokkal még tisztában voltam, de hogy ki is az a „kisjézus”?
Valahonnan megtudtam, hogy van imádság – talán az iskolában, ahol a gyerekek sutyorogtak szünetben, mert valami hittanra jártak titokban. Hazamentem, s édesanyámat nyaggattam, mondja el mi az, és tanítsa meg nekem. Még ma is emlékszem, hogy menteget?zött, s mennyire próbált lebeszélni róla. (Szegény, mint kés?bb elmesélte, nem akarta, hogy a vallással bármilyen kapcsolatban lév? dolog miatt gondom legyen.) Hajthatatlan voltam, s nem nyugodtam addig, míg meg nem tanította nekem a „miatyánkot”.
A sok rossz emlékem között a csodálatosak közé tartozik, amikor esténként a sötétben – spóroltunk a villannyal – együtt imádkoztunk.
09.03.13.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.26. @ 06:10 :: H.Pulai Éva
