A Bef?tt tudja, hogy akik nem voltak ott, várják, írjon már valaki valamit: milyen volt, hogy volt? Történt-e valami érdekes, amit csak azok tudhatnak, akik elmentek „oda”…
Ül a számítógépe el?tt, töri a fejét. Alig tud valamit írni, mert nagyon jó és szép volt, mindenki vidáman beszélgetett… Olyan konszolidált volt az egész délután, és az este is.
Nem történt semmi különös.
Kölcsönkért kocsival ment, ugyanis az övé lerobbant, ígérete ellenére Mátét nem tudta felvenni Kecskeméten, ? már Miskolcon lekéste a vonatot, de ez nem különleges esemény.
Természetes az is, Szegeden legalább öt fokkal volt melegebb, mint az ország bármelyik pontján. Hmm… Ezen nincs mit megírni, meg azon sem, hogy a fagyit rögtön végigcsorgatta kedvenc ruháján…
A Kávéház el?tti kerthelyiségben nagy örömmel üdvözölte toronytársait, mi sem nyilvánvalóbb, kis id? multával több mint egy tucaton beszélgettek a sebtében összetolt asztaloknál, mintha épp’ csak tegnap találkoztak volna.
Ugye, az sem számít eseménynek már, hogy a /felolvasó/ pincehelyiségben alig fértek, annyian érkeztek a délután-estre.
Mit is írhatna arról, hogy az el?adók csodálatosan tolmácsolták az írásokat, s a szerz?k saját m?veiket ugyanúgy. Nincs min meglep?dni, hogy Pálóczi Antal felolvasásakor jóíz?en nevetett a közönség, hiszen az csak természetes, ? „vidáman”, gesztikulálva olvassa fel írásait. Mint ahogy Nagyajtai K. Zsolt is elnevette magát el?adása közben. Ja, és Rózsa Ibolya is majdnem hasraesett saját táskájában, miközben igyekezett a világot jelent? deszkák felé.
Vidámságról, jókedvr?l nem lehet különösebbet mondani.
Hogy a szünetben Vandra Attila lyukat ütött a mennyezetbe a makacs pezsg? dugójával? Vagy az asztal roskadásig volt finomabbnál finomabb étkekkel, borocskával?
Esetleg talán megemlíthet? Attila próbálkozása, hogy megszakítsa a gyöngyöz? nevetések, csevegések fonalát a m?sor folytatásának érdekében.
A m?sor után olyan sokan mentek vacsorázni, beszélgetni a csárdába, bizony pótasztalokat is kellett hozni a szomszéd étteremb?l, s így tudtak mindenkinek helyet biztosítani.
A híres Kárászház udvarán volt a csárda bels? kerthelyisége. Ott, amelynek erkélyér?l 1849-ben Kossuth Lajos utolsó hazai beszédét mondta el. Persze ezek után már azt is megemlíti majd a fáma, hogy a Héttornyosok ott vacsoráztak, teljes megelégedésükre.
A Bef?tt még mindig ül az íróasztalánál, és fogalma sincs, hogy mit írjon a Szegeden rendezett Irodalmi Estr?l.
09.08.10.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.26. @ 07:10 :: H.Pulai Éva
