falfirka lett az életem:
felébredve egy rossz napra
graffitizte egy t?zfalra
a bal lábbal kelt Isten
így immár jöv?m sincsen,
jelenem is egyhangú sivár,
erre már szürke ?szi köd jár,
mázolt világom – végzetem
a sivár utat nézhetem,
s a kopott macskaköveken
nem jár más már, csak
ezernyi fásult idegen