Nyugtalanul forgolódott. Éjfélkor a Gondolat átlépett volna a tegnapból a holnapba. Azonban a mát sehol nem találta. Hamar elvesztette kedvét. Es?s ?szi hajnalon kiugrott az ablakon. Am?ba formájú szürke semmiségnek t?nt. F?zlevelek közé, virágágyásba esett. Egy fiú reggel észrevette.
– Ez meg mi lehet?
Felülete érdes volt. Savanykás a szaga, s mint a rágógumit, formálhatta. Este fürdés után megmutatta apjának. Másnap a biológia tanárának. Egyre kisebbnek látszott.
– Talán párolog.
Délután a természettudományi múzeumban egy biológus mikroszkóp alatt vizsgálta.
– Talány.
Megrántotta vállát. Este haza akarta vinni. Az üveglapocskán nem talált semmit.
A következ? nap nem ment le a Nap. Világított az éjszaka. Állt a Szeretet az ablaknál. Az es?ben mosta az arcát. Gondolkodott, majd kivetette magát.
Még mindig esik…
Legutóbbi módosítás: 2009.10.13. @ 19:35 :: Inaktív