de ez a dal már-már vén és öreg…
1965 – ben vették föl San Remoban,és az nem mostanában volt, ugye?
De ez a hang…
Ez hang ma is üt.
Miként a dal is.
Vagy nem?
Véletlenül énekelt volna „Solo” Fellini Dolce vitajában?
Tett Fellini bármit „véletlenül”?
Ha sírsz, te drága, veled sírok én.
Mi mást tehetnék?
Lényed része vagyok, nem egyéb.
Mosolyogj egyre, akkor is, mikor
látni többé már nem bírsz…
Ha felnevetsz Drága, nevetek én:
mi mást tehetnék?
Lényed része vagyok, nem egyéb.
Sose feledd, hogy történt,
hogy el?ször fordultál felém,
hogy mivel jár mindez?
Többé soha nem lehetsz
magad csupán,
nem lehetsz távoli, messzi.
Lehet, az lehet, hogy elténferegsz,
de akkor is – valahogy –
magad mellett találsz egy reggel.
Ha sírsz, ha nevetsz, én veled leszek,
mi mást tehetnék?
Lényed része leszek már örökké:
sose feledd, hogy történt,
hogy el?ször fordultál felém,
hogy mivel jár mindez?
*valódi nevén Roberto Satti, ki 1945 márciusában született a gyönyör? Cittá Eternában, és San Remoban debütált az Egy könnycsepp az arcon cím? remekm?vel. (Esküszöm, hogy azt is lefordítom majd, de most ez volt éget?en szükségszer?. Kellett. Nagyon.)
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Kavyamitra Maróti György
