És
És eljön majd a tavasz,
és eljön majd a nyár,
és lesznek ifjú párok,
de hol leszünk mi már?
És csillaggyújtó szemed
szikrát szórva száll,
és ölelnélek kedves:
de hol leszel te már?
És ötvennyolc jó évem
meghökkenve áll,
de ötvennyolc új élet
se hoz vissza már.
És eljön majd a tavasz,
és eljön majd a nyár,
és lesznek ifjú párok,
de hol leszek én már?
Engem nem tör meg a magány,
és nem térít el haragod.
Er?sebb nálad a szerelem:
én varázs alatt állok.
Hol jég vagyok, hol nap vagyok,
hol olvadok, hol megfagyok,
de nagy csodát már nem teszek:
ha küldenek, hát elmegyek.
Napsugaradban ez éjjeli órán fürdene lelkem:
semmi a Hold, lám, hogy ragyog mégis az ég.
Mi marad majd én utánam
a tér és id? tengerén?
Egy hajszáladra nem tettem jelt,
bárhogy igyekeztem én.
Nem marad egy szó se rólam:
csak néha-néha egy barát
felemeli majd, s hosszan nézi
poharában a borát.
