Egy lány arcképe
Gyöngyöt f?z egy lány:
szelíd, szép mozdulatokkal,
ahogy a természet munkál.
Lágyan hajlik rá,
tarkóján néhány hajtincse
könny? táncot jár.
Narkóshoz szóló
Mit magadban érzel most
nem az igaz szeretet:
becsapod magad barátom,
csupán csak a szer etet.
Csillagokat szór
és tücsökheged?szót
az éji égbolt.
Eljössz vagy sem, e vers téged vár.
Hány napja íródott, ki tudja már?
Ne gondolj gondoltat, tegyél csodát!
Légy itt, mert akarom: öleljél át!
Százszorszép volt az életem,
hányszor szép dal jut még nekem?
Szállj madár, szállj:
én is megyek már.
A Soha-vártán
soh’se vár rám
a napok alján
semmisem.
Én is megyek már,
mikor szálló madár
száll!
