Egyszer volt… Hálistennek, mert ilyen esetb?l még az egy is sok, hogy a Kisbüdös utca lakói korán ébredtek.
Annyira korán volt még, hogy a madarak is épphogy a másik oldalukra fordultak.
Ez persze csak költ?i fordulat, mert madarat arrafelé Napóleon óta nem láttak, és akkor is csak roston, majonézes újkrumplival.
A lényeg, hogy korán volt.
Zötyköl Ödön szerszámkapisgáló baktatott csak az utcán hazafelé, csontrészegen.
Ha látott már valaki egy spárgára kötött metronómot hullámvasúton lóbálva, akkor nagyjából h? képet alkothat arról, mennyire bonyolult feladat volt e jelentéktelen mellékszerepl? számára a hazajutás.
Ráadásul ? volt az egyetlen szemtanú, mikoron is Ormót Lajos megvilágosodott.
Ormót Lajos a nép egyszer? gyermekeként született, de a helyzet kés?bb rosszabbodott.
Érettségi után hiába próbált elhelyezkedni mint manik?rös, az el?ítéletek útját állták.
Ha valaki két méter magas és százhúsz kiló, az bizony komoly versenyhátrány a szakmában. Csak egy pék akarta felfogadni péklapátnak, de Lajos idáig azért nem alacsonyodott le. Végül mégis sikerült elhelyezkednie az iparitanuló iskolában, mint segédöntvény demonstráció.
Bánatosan tengette életét, amelynek értelmét mindhiába kutatta nyugtalan éjszakákon át.
Megvilágosodása akkor következett be, amikor véletlenül ráült a kisujjára, és az ijedtében kificamodott.
Lajos tágranyílt szemekkel nézte a kérd?jellé görbült ujját. Nem volt buta ember, rögtön arra gondolt, hogy valami nem stimmel.
Odakapott, ahol a problémát sejtette, és egy mozdulaltal helyére tette a kérd?jelet.
– Jujjjjujjjj! – kiáltotta, mert nem volt érzéketlen tuskó.
A fájdalom hamar csillapodott, és csodák csodája, megint felkiáltójel nézett vele farkasszemet.
Ez a ” Jujjjjujjjj” ordítás a megvilágosodás pillanata: ett?l esett hasra Zötyköl Ödön (legalábbis kés?bb ezt állította), ekkor kavarodott föl teljesen a Kisbüdös utca csöndes horkolástól áporodott leveg?je.
Lajos napokig az élmény hatása alatt maradt.
Emiatt többször elesett, hol itt, hol ott verte magát össze, de elég volt egy mozdulat, és máris helyrehozta a sérülést.
Elmesélte barátaink is a dolgot, akik eleinte hitetlenkedtek.
Amikor azonban Ormót Lajos egyetlen érintéssel kijózanította Vas Magor sín-szinez?t, már nem kételkedtek, hogy Lajosnak csodálatos képessége van.
Egyedül Rozzant bácsi dörmögött, hogy az ? idejében ezt pofonnak hívták, de ? egy teljesen másik meséb?l tévedt ide véletlenül, ezért nem is hallgattak rá.
Nosza, ezután egymásnak adták a kilincset a Kisbüdös utca szorgos lakói, és Lajos boldogan gyógyított tályogot és hályogot, nyúlszájat és farkastorkot, kovácsot és kalapácsot.
Talán még most is tartana a heppidéj, ha egyszer be nem toppan hozzá egy idegen. Olyan csúnya volt, hogy a kockak? is csikorgott foga alatt.
– Doktor Medd? Hányó Banya vagyok! – s?vitette, és nem hazudott. – Azért jöttem, hogy egyeztessük a módszereinket!
Lajos eldobta a kezében tartott csapot és papot, és ész nélkül visszarohant segédöntvénynek.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.11. @ 07:58 :: Kerekes László