Van egy kép az álmaimban,
dombok között kis ház,
télen hófehéret öltő,
nyáron tarka kis táj.
Kis tájamnak gyümölcsfája,
meg akad kis kertje,
udvarában lusta macskát
kergető kis kecske.
Van a drága kis kecskémnek
kis bárány barátja,
együtt várnak minden este
a kapuban állva.
Hazaérve azon nyomban
megetetem őket,
istállómban a kis bocik
ilyenkor csak bőgnek.
Ellátom a kis portámon
minden édes lényem,
így születik jótettekből
naplerongyolt – fényem.
Esténként a Holdvilágban
kisportámat látom,
kár cifrázni kis mesémet,
ennyi csak az álmom.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.16. @ 19:03 :: Kőmüves Klára
