Huncutul tudsz, ez a nyelved,
pillantásokkal beszéled.
Arcod gödrén furcsa jelek,
Meglásd, egyszer megfejtelek!
Jól áll neked a kis pimasz,
tudom, nekem szól a grimasz.
Ajkad szelíd, fogad harap,
imádom a mosolyodat.
…
Sóhajoddal annyit mondtál,
szebben hangzott minden szónál.
Ma sem beszélsz, kulcsod nyújtod,
bár nem szólsz, de nem vagy undok.
Sosem láttam szebbet nálad,
néma vagy,
imádlak!
Legutóbbi módosítás: 2009.10.20. @ 09:44 :: Kőmüves Klára
