Remélem, látlak ököllel asztalon kopogni,
látom, templomi sorok között,
ahogyan nagyujjaiddal imákat malmozol,
látom, jó anyák szemölcseit az álladon
és tekinteted, ahogyan büszkén hátra nézel,
fent vagyok-e a kóruson.
Vidáman intek egyet,
te bólogatsz…
…aztán vakon, az ágyon, szomjazol,
a poharat ajkadhoz emelem,
fuldoklón nyeled a vizet,
Ígérem, látod még a fiamat,
de te már simuló ráncaiddal búcsúzol;
Isten veletek!
Ma más fényekre gondolok,
érzékszerveinkkel felfoghatatlanokra.
Már csak pár órácska,
ne félj, találkozunk, mama!
Legutóbbi módosítás: 2009.10.31. @ 09:49 :: Kőmüves Klára