Emberségedet gombolod magadra,
kizárni a világ b?nét, zaját,
miel?tt lázadó szavakra ragadna,
háromig számolsz, hogy kibírd tovább.
Igazadat nyirbálod meg! Cserébe
kényszer? igába hajthatod fejed,
falánk napoknak hogy jusson ebédre,
ágyad ne nyíljon a csillagos égre,
s hiszed, becsülnek majd az emberek.
Mire jutottál? Naplopók, kóklerek,
törtet?, kétes egzisztenciák
néznek át rajtad, mint üvegszemek,
s még t?led várnak penitenciát*?
*penitencia= b?nbánat, vezekelés
2008
Legutóbbi módosítás: 2009.10.18. @ 12:04 :: Koosán Ildikó
