Betakar minket az éj, elevenség,
ragyogás, míg spirális hajlatokon át,
testünk p?rén cipeli a szerelmi igát…
Obszidián ?r, távolodva közeledünk,
mit a kéz felmutat: oltár és ég? áldozás
s a titkok titkának titka,
melyek léthálóinkban fennakadtak.
A szerelem halászai vagyunk,
belemerülve a hullámzó-vonagló
engedékenységbe, s az id?n túli
id?be. Kezeinkben kiszolgáltatott,
mégis méltóságos csillagok.
Lázas nyugtalanság képei…
Lehet, hogy kihalásztuk az éjszakát?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Leleszi Balázs Károly