Nehéz takaródat én le nem vehetem…
A szerkeszt? el?szava: Ez a vers azért került publikálásra, mert átéljük írója fájdalmát, és az ünnepi hangulatra való tekintettel nem történt belejavítás sem, fogadjátok szeretettel, és részvéttel.
Tente…
Tente, drága… tente… aludj csak csendesen…
Nehéz takaródat én le nem vehetem…
Mellédbújnék, Lelkem, csodálnám szemedet,
dúdolnék én néked édes énekeket
simítnálak szépen: szóval és tenyérrel
– szeretetem hozzád tudom elvezérel –
beborítanálak hosszú szép hajammal
csillagos csókokkal és égi malaszttal
csillagos csókokkal és égi malaszttal
(nincs ki engem érted a földön vígasztal)
olyan a sóhajom, mint templomi ima:
áhítatos, tiszta… égig kell szállnia
Tente, drága… tente… aludj csak csendesen…
Nehéz takaródat én le nem vehetem…
Ráhullik valami… könnygöröngy, kopogó
Szívem majd meghasad… elnyelt a koporsó.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.23. @ 17:33 :: Marie Marel
