Jönnek-mennek a vonatok;
a vonatok, a vonatok,
vonaton a gondolatok.
Minek neked holt ölelés,
összezárt száj, miért kevés
ki melléd áll, emel, ölel,
azért boldog, mert létezel,
nem könyörög, nem kér, vigyáz,
óv, mint egy gyermeket,
miért kell muszáj-szeretet?
Egyszer véget ér majd ez is,
megtenné fonnyadt rózsa is,
kéne barát, ha nem leszel,
vágány közt zúzott kő leszel.
Zakatolnak a vonatok,
a vonatok, a vonatok,
szélzúgások, szélfúvások,
holtvágányok között járok.
Metró nélkül utazgatok,
jönnek-mennek az utasok,
az utasok, az utasok…
Legutóbbi módosítás: 2009.10.28. @ 20:44 :: Péter Erika