Legvégül
Anyámtól legvégül a könyveket hoztam el,
konyhából az óráját, a nagy kerek órát;
nem f?zött régóta, senkit nem várt id?re
nem készült meghívással, mert hogy az agyában…
nincs aki látogassa; múltba és jelenbe
szeretünk elnézni, de a jöv?nkbe soha;
csak szájalunk hosszasan, mint a meg nem éltr?l,
de félünk t?le, mint felmutatott pormacskát
szedjük fel vagy dugjuk el, ne lássák – mind vendég –
a mégis odatévedt, végülis mind vendég;
csak mi vagyunk házigazdák, nem rosszabbak, csak
házigazdák vagyunk mi, id?ben olvasók.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.26. @ 18:22 :: Petz György