*
Vágta
Paripám vágtat!
Sörénye szélben sziszeg!
Dobol a pata!
Egymásért
Ködömben óvlak,
rejtelek. Te, mosolyod
napjával éltetsz.
Egy tölgyhöz
Mély nyugalomban
talán száz éve áll ott.
Nevenincs magány.
Ősz
őszi harmat hull.
Súlya alatt szakad a
gyöngyös pókháló.
Ködköpeny
A köd varázsol,
suttog a fényben. ős-öreg
regéket mesél.
A vén varjú
Kihőlő, ódon
tollamat pihétekkel
melengetem fel.
Burok
Pattogva ég a
láng a ködben; körötte
lebben fényszellem.
Októberben
Dermed a hajnal.
dérgyöngyöket dajkál a
remegő főszál.
Ébredés
Hajnal vacog a
dermedő csendben. Ködöt
lehel az erdő.
Mártírok
Kik halni mertek.
Nem otthonuk volt e föld,
hanem hazájuk.
Mindenszentek
Emlékek közé
könnycseppeket szitál
az őszi köd már.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.30. @ 09:11 :: Placskó Lajos