Gondolatok három szakaszban…
Nem lehet szűkre szabni az időt,
nem az én feladatom:
Hányszor látom még feljönni a holdat,
nem tudhatom…
most lépdelni kell.
Előre menni,
cipelni a sorsköveket,
könnyűeket, s a nehezeket,
visszanézni nem érdemes,
felszaggatódnak az elhalványult hegek…
Ma ünnepel bennem minden szavad,
mint vászonra festett álom:
karomat kitárom,
belehempergek az őszi avarba,
hulló levelekkel játszom…
Hideg szélnek nyelvet öltve,
lekiabálok a dombok tetejéről:
‘Hahó, hallotok?
Felhők! Itt vagyok…!’
Erdőbe’ bolyongok,
s megölelem a fákat…
Papírból gyűrök hajót a Drávának,
énekelek a víznek, a vörös arany ősznek,
gondolataim újra nálad időznek…
Semmim sem volt,
és szinte semmim sincsen…
Boldog vagyok!
Ma nevetni tanított az Isten.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.23. @ 11:32 :: Ruder Jana
