A Föld-anya fölé hajolt, hogy összeszedje
szétszórt tagjait.
Szeméből a könny, mint izzó láva folyt,
s arcán önnön kezével mart fel árkokat.
Ziháló mellkasán felszöktek tengerek
és zuhantak vissza parttalan.
Így gyászolta Őt,
Kedves fiát.
Tágra zárt szemek üveg tavában még látta Őt.
Sikolya megrázta
Világunk sarkait.
Tágra zárt szemek jeges tavában még látta Őt.
– Testét
Bomba tépte szét.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.31. @ 10:18 :: Schmidt Tibor
