Egész nap esett
Mintha nagyon távol lett volna Isten
És nagyon közel a semmi
Fájtunk
S hogy ne halljuk ahogy
Végsőket döng a föld
A koporsóra
Vastag paplant helyeztek
A földrögök mégis
Mint amorf ördögök doboltak
Arcunk szélbe tartottuk
S hagytuk hogy könnyeink az
Esővel hulljanak
Mint ázott szalmaszálak
Hajladoztunk
De valahogy nem tudtunk egymásnak
Vigaszt hazudni
Legutóbbi módosítás: 2009.10.05. @ 15:20 :: Schmidt Tibor
