… aztán pikpakk ki akar az ember mászni a nedves f?be
majd dagonyázva hemperegni
merengve
elfeledni hogy mennyi korlát
s gyakran másoké
mit ások én szívlapáttal
dobogó nyelébe kapaszkodva
döfni egyebek roskatag mellkasába
méltány’ nélkül
szaladok míg elévül bennem
e kackiás dühöngés
és megint csak az a nyomorult
giccses pár bet? zendül minduntalan
ki sem mondanám soha többé
ismét egy véres angyal-szárnycsonkot leltem az ágyamban…
Legutóbbi módosítás: 2009.10.08. @ 19:12 :: Szendrői Csaba
