Eszkimó fagyhalála megint, megint.
Morzsolékát’, el?nyös oldalam szavát
A hidegnek törlesztem.
édes huzat, mint friss, illatos, huzat
Ki viszi füstöm át
A ködön,
Az ezüstön
Hát,
Olvadok bele az éjbe.
Mit szépítsem,
a konstans egészbe,
Itt-ott elenyészve,
Múlékony örökkévalóság
rohanó pillanattal
Kéz a kézben…
Legutóbbi módosítás: 2009.10.22. @ 18:55 :: Szendrői Csaba
