A természet lágyvörös képein
Sorvadó jegenyék helyeznek pontot az „i”-re
Megalkuszának tömjénes szaván
S majd pasztellként gondolnak a színre
Mely ajkakon megcsillanó
Páraként
Lepi be h?vös szerelmét
S fojtja Ámort magát bele e fekete vízbe
Ám te csak belülr?l nyugodtan
Nézd végig szemed se rebbenjen a világra
Míg élményt érzel ezen ízbe
Cserepes ajkakat és száradt nyálat
És elmúlni nem látszó szívverést hagytál rám
Csak hajnalok maradtak nekem
És csüngeni a nálam bölcsebbek szaván
Kissé zavarónak érzem
B?römet
Vedli magáról az ?sz
Karjaimba omló emléket keresek a dobozban
Gondosan pakolta esküszöm
Csillapítani szeretném szomjamat szomjával
Vissza se nézve elköszön
Pupillám belekóstol a zsebkend?mbe
Dagonyázik szemem meleg könnybe
Magamat is síratom: magányos zsömle
„Kiskifli” nagynélkül semmi az ökölbe
A homlokzaton és benne az égbe
Ott portyázó istenek szaladnak énfelém untalan
Álmomat sóval szórom épp
Mozaikom darabjai szerteszét mind messze van
Ajtómat magamra vágom
E világon
Talán egyedül hál boldogságom
Méltánytalan húsomat rozsdás rácson perzseli
Jól van már bánom minden szavam
Levetk?zöm pizsamába mászom boldogtalan
egyedül bolyongva a kertek alatt
Álmatlan estéken a párnában ébredek
Puha pelyhek és kristálytiszta képekben látom
Buta világom süllyed? tatján állva
Homlokom puhán csapkodja a derék taréj
Pacsival viszonzom
Iszonyom
Meger?szakol míg
A lábamon végül alig állok
A passzív szívek tömény özönében kalimpálok
Gúnyomat ?zöm nevetek ordítva
A sorsot saját seggébe fordítva minden áron
Mégis elnyom az álom
Mostoha gyermekét e piszkos k?rbe
Menekülni hagyja bele a világ?rbe
Megüti de simogatását el sem t?rve
Lélek fetisiszta ez a szeretet pr?dje
Legutóbbi módosítás: 2020.01.17. @ 12:50 :: Adminguru
