Szmolényi Edit : Id?kerék

Nyomtatás

Eljött az új napot megalkotó reggel,

az éj sötét takaróját lassan felhasítva.

Engem ébredésre szólított a vekker,

elsuhanó álmom szárnyát szétszakítva.

Az ablakon át szobámba lopta fényét,

égszínkék selyemruhát öltött fel az ég.

Habkönny? felh?k foszlányának képét

az id?kerék sietve lökte szét.

Napok, órák, percek ósdi vetít?gépe

csikorgó fogaskerekei közt pereg az életünk.

Ha megáll, vele hal testünk pillanatnyi léte,

az üres térben sóhajt fel lélegzetünk.

Indulok. Szemem a valóság forgatagát figyeli újra.

Az id?faló nappal még játszik velem.

Sietve lépek üldöz? árnyékom el?l futva,

az est csillagfüggönyével gördül le fekhelyem.