Nagyot nyújtózott az ébred? hajnal,
az éjszaka tegnappá dermedt.
Csókot lehelt arcomra egy angyal,
színes álmomból nappali csend lett.
Aranyfés? bontotta ki fényét,
égszínkék ruhát öltött fel az ég.
Könny? felh?k foszlányának képét
gyorsan múló id? tolta szét.
A valóság forgataga ragadt el újra.
Az átutazó nappal játszik még velem.
Már nem sietek árnyékok el?l futva.
Elégedetten élem az életem.
Az est h?vös palástja némán rám terül.
A holnapot várva vetem meg fekhelyem.
Az utolsó fáradt fénysugár is elmerül.
Csillagok úsznak az égi tengeren.
Nappalok és éjek filmvetít?gépe
izgalmas kockáin pereg az életem.
Ha megáll, megsz?nik testem léte,
s,a mennyben sóhajt fel lélegzetem.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.29. @ 12:31 :: Szmolényi Edit