Amikor valami elmúlik,
Könnyez? keresztek fölött
Némán feszül az id?.
Bánatba kötözött,
Eltemetett vágyak csendje
Nehezedik a múltra
Ólomsúlyú emlékszárnyak
Nem emelnek fel újra.
Aranyló naplementék álmaiban
Felsejl? árnyad
Elfojtott sóhajaiban érzem:
Elhasadt perceink még benned is fájnak.
Távolodó lépteid nyomában
Már nem követlek.
Többé nem nézek utánad.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.08. @ 11:39 :: Takács Andrea-Babu