Takács Dezső : Hulljatok levelek

Nyomtatás

Én sohasem tudtam

hová visz a járat.

Talán, ha cifra malmán

őrölne a bánat,

s a madarak

szemenként

széthordanának

minden keresztútra,

te sírva keresnél,

összeraknál újra,

akkor még lehetnék

hajnalban érkező,

soha nem vétkező,

mi akartam lenni,

kit szerettél volna

magad mellé venni.

Ha volt is kincs,

elveszett.

Hulljatok levelek!

Nem ment már

meg semmi.

Gyanú árnya lebben,

elfordult az Isten.

Rejtsetek el engem!