tettem, vettem, adtam, ettem,
Budát, Budán, Pestet, Pesten *
Micsoda idők voltak azok,
mikor a falat vertem,
Budán álltam, Pesten keltem.
A Blahán sietve mentem,
mert rám szólt egy hölgy,
Budán is álltak ők, de Pesten is, sőt…
A földalattiban sokszor,
koszosabb voltam, mint egy hajléktalan,
Budáról jöttem, Pestre tartottam.
Persze nem magamban,
volt egy jó barátom nekem,
Budán állt ő is, és Pesten kelt velem.
Meg még vagy tízen itthonról,
kikel egy szobában aludtam,
Budán reggeliztem, Pesten álmodtam.
Hol koszos nyakkal, kopottan,
sokszor az utcák fényében lassan mentem,
Budán is egy párszor, de inkább Pesten.
A pénzt amit kerestem,
végül mind elherdáltam,
Budától Pestig mindenhol jártam.
De úgy, még mint gyerek,
vagy tizenhat lehettem,
és Budától Pestig, én mindent szerettem.
Egyszer- kétszer szaladtam,
mikor a rendőr kérdezett volna,
hisz Budától Pestig volt elég utca.
Meg kandalló a házban,
ahol laktam, keltem,
Budán és Pesten, fent a Pasaréten.
Ha jött a gazda oda bújtunk,
hisz nem tudta, hogy hányan lakunk,
hogy a budapesti házban vagyunk.
Csak a korgógyomrunk hangja verselt,
és morgott ott, a kandallóban bent,
de se Budán, sem Pesten nem hallották meg.
Aztán pár kukázás után az utcákon ébren,
a Ferenciek terén, a Kossuth téren,
se Budán, sem Pesten nem fértem.
Elég volt, hazavágytam ide haza,
hátat fordítva, vissza a Szilágyságba,
Budán és Pesten telt 96 nyara.
Csak emlékek maradtak nekem,
és azok is jöttek velem,
de jó volt azért ott lenni Budán és Pesten.
Hol jöttem, láttam, mentem, keltem,
tettem, vettem, adtam, ettem,
Budát Budán, Pestet Pesten.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Thököly Vajk
