Mint ismert, 1914. február 27-én Svejk éppen kedvenc kocsmájában téblábolt, amikor felfigyelt arra, hogy I. Ferenc József falon díszelgő arcképe — ne szépítsük — bizony légypettyes.
— Őfelsége le van szarva — mondta az ott tartózkodóknak, és nem volt rest, hogy kiköszörülje a Monarchia büszkeségén esett csorbát.
Levette a képet a falról, ráköpött egy isteneset, majd becsülettel lepucolta. Mindent, mindent megtett, amit egyáltalán megtehetett, mégis félreértették. A mindenhol, de akkor pont legfőképpen ott jelenlévő Bretschneider detektív azonnal intézkedett, őt hazaárulás miatt tartóztatta le, Palivec úr, szegény kocsmáros pedig tíz kemény évet kapott a Ferenc Jóska leszart képéért.
Kemény idők, kemény eljárások, neheztelt is Svejk sokáig a Monarchiára, meg a császárra is.
Egészen addig, amíg öreg korában, 1944 tavaszán Hitler képével is meg nem ismételte. Rögvest a Gestapón találta magát, ahol gondoskodtak róla, hogy se köpni, se pucolni, se beszélni ne tudjon jó sokáig.
Amikor nagy nehezen, törött lábával hazavánszorgott egy hét után, valahogy nagyon megszerette I. Ferenc Józsefet. Beszerezte az arcképét, kitette a falra, a legyek távozása után puha ronggyal törölgette, aztán bekékült szemeivel, kivert fogaival csak nézte, nézte, és szipogott.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.31. @ 12:00 :: Torjay Attila