Amint lejátszották az utolsó leosztást, a feln?tt társaság hátrad?lt még egy picit beszélgetni. Szabolcs felállt, s elindult a gyermekszoba felé.
– Ne menjetek még… Még beszélgessünk egy picit. Kóstoljuk meg az idei boromat! – tartóztatta Géza.
– Azt mindenképpen meg kell kóstolnunk, vétek lenne kihagyni. De megyek, s el?készítem a terepet – nézett vissza Szabolcs, majd benyitott a gyermekszobába.
– Samuka, nemsokára indulnunk kell. Különben holnap megint veszekedni fogunk a felkeléskor. S azt te se szeretnéd, ugye?
– Mééég egy piiicííít! – hangzott fel az ismert refrén.
– Tudom, még ti is be szeretnétek fejezni a játékot. Azért szólok idejében. Új játéknak ne kezdjetek neki!
– Csak még egyet! Kééérleeek! – könyörgött Samuka, mert épp akkor fejezték be az el?z? játszmát.
– Az még mennyi id??
– Csak egy picit tart… (Mit jelent az hogy „picit”?)
– Maximum negyed óra. Rendben? – kérdezte az apja, de ahogy kimondta, már rá is jött, hogy elég pontatlanul fogalmazott a Samuka szemszögéb?l. Hiszen még nem ismeri az órát… Ám Szabolcsnak jött egy ment?ötlete. Elkérte a faliórát, mely egy szögre volt akasztva a nappaliban, a polcra tette, majd rámutatott.
– Samuka, amikor ez a nagy óramutató a hatosra ér, akkor letelik a negyed óra.
Ha az órát még nem is, de a számokat már ismerte Samuka. El?ször gyanakodva nézte az órát, majd rájött, hogy az óramutató elég lassan halad, így beleegyezett.
– Na, erre kíváncsi vagyok! – csóválta a fejét Gizi is. Ám Szabolcs lep?dött meg a legjobban, hogy alig telt el öt perc, s Samuka megjelent a nappaliban.
– Befejeztük!
– Ha azt akarod, hogy máskor is így vigyük haza, akkor most, bármilyen kellemetlen, azonnal mennünk kell! – nézett Szabolcs Ágotára. – Nem várhatjuk el, hogy betartsa máskor az ígéretét, ha nem mutatunk jó példát!
Szabolcsnak jó volt az intuíciója, s nem diadalmaskodott. Tudta ?, hogy jön még a kutyára dér, de akkora, hogy hasig ér!
Eljött az a havonta ismétl?d? nap is, amikor a legtöbb férfi egyetlen módját látja a családi béke fenntartásának. Bár ennek az egyetlen módnak sokféle változata létezik, de a színhelye mindig más, mint a feleség tartózkodási helye. Szabolcs is sürg?snek találta, hogy járuljon hozzá hathatósan a fia szocializációjához. Kizárólag a gyermek érdekében. Hiszen vannak dolgok, amit jobb, ha a gyermek nem hall. Netán megváltozhat a véleménye az apjáról. Vagy hasonló hangnemben talál ? is beszélni.
Így kötöttek ki Ágneskáéknál, mert hát Samukának meg kell tanulnia a kislányokkal is játszani. Amíg Samuka és Ágika játszani mentek, Szabolcs és Feri áldozatkészen álltak hozzá, hogy eldöntsék, hogy a Falkber-csel hatásos ellenszere-e a királycselnek, de hát egyetlen játszma erre nem egyértelm? bizonyíték. Egyébként is nem jó a gyermeknek, ha ezen a napon otthon tartózkodik a már említett okok miatt. A fodrásztól hazatér? Iza juttatta Szabolcs eszébe azt a m?szert, amit órának neveznek, s melynek kismutatója feltehet?en a jereváni rádió szerint volt beállítva (GMT+4). Tanulva a múltkori esetb?l, s remélve, hogy megismétl?dik, Szabolcs adott most is egy negyed óra haladékot Samukának. Samuka pedig hajlott arra, hogy ismét bebizonyítsa, hogy megérdemli, hogy feln?tt, egyenérték? félnek tartsák, ha alkuról van szó. Hiszen nemsokára tölti a négyet, mi a szösz!
– Addig fejezzük be ezt a partit. Négy-négynél nem lehet abbahagyni – kísértette meg a kisördög Ferit.
De hát egy sakkparti 4-4-es állásnál már élet-halálra megy, hiszen az emberiség jöv?je is eltörpül egy ilyen fontos dolog mellett. Minden lépést alaposan át kell gondolni, hiszen az ellenfél csak egy apró hibára vár… Iza dohogása a két órája a t?zön felejtett kávéf?z?r?l is két fület talált a küzd? felek fején, emiatt nagy volt a huzat. Az ismét idejében megjelen? Samukát viszont már nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
Dehát ha Samuka is kapott haladékot, és elvárja, hogy ?t feln?ttként kezeljék, akkor azt is meg kell tanulnia, hogy másoknak haladékot adjon. Hiszen Szabolcs jó példát mutatott erre. S mindezt Samukának gyakorolnia is kell. Ez Samukának az érdeke, hogy megtanulja. Így kizárólagosan nevelési célokból Szabolcs kért haladékot a fiától. S mivel ? példát mutatott már kétszer is, meg is kapta. Másodszor is… Egyébként is ma péntek, s holnap nem kell oviba menni. Tehát, ha kell, alhat egy picit többet. S akkor az apja is… Hiszen ha téblábolni kezd a házban, akkor felébresztheti. De ezt már Szabolcs nem mondta ki hangos szóval.
Tény, hogy amikor végre elbúcsúztak, az els? lépcs?fordulóhoz érve még kihallatszott némi szopránhang Feriékt?l. Szabolcs csak foszlányokat tudott kivenni, valami jelz?ket, melyeket most nem idézek. Majd Feri hangját hallotta hogy „Nem dobhattam ki” de nem fejezte be a mondatot, mert megszólalt a telefon is. „Ki lehet az a pofátlan, aki ebben az órában telefonál?” – állt meg egy pillanatra, de már fel is gyorsított azonnal, mert rájött a „pofátlan” személyének kilétére. „Júúúj! Mi lesz ebb?l! S még igaza is lesz… Jó hogy nem tudja az odaégett kávéf?z?t is!” S eszébe jutott Lilinek a délutáni hangulata.
Samuka is megérezte a viharszagot a leveg?ben, s a távozáskor kapott süteményt, melynek felét ette csak meg, egy kóbor kutyának adta, hogy könnyebben tarthassa az iramot a siet?s apjával. A kutya röptében elkapta, s úgy döntött, hogy gazdáinak fogadja a b?kez? kétlábúkat, így követni kezdte ?ket. Mellettük szedte a lábait, barátságosan csóválva a farkát.
– Nem vihetjük haza, állatkínzás kutyát egy tömbház lakásban tartani! – vette elejét Szabolcs az örökbefogadásnak.
– Akkor nagyiék is kínozzák Bodrit? – érdekl?dött Samuka.
Szabolcs gondolt valamit az anyósáról, amit nem mondott el Samukának. Szerencsére épp egy útkeresztez?déshez értek. A lámpa piros volt. „Sehol egy autó!” – nézett körül Szabolcs, s úgy döntött, hogy a teljes egy percet megspórolhatnak, ha átmennek a piroson. De alig egy lépést tettek, Samuka visszafordult.
– A kutya miért állt meg? – érdekl?dött.
– Azt a… – futott ki Szabolcs száján -, ez a kutya ismeri a stoplámpát, s be is tartja…
– Ha a kutya is betartja, akkor nekünk is be kell tartanunk! – fordult vissza Samuka. – Nem szégyelled magad? S rossz példát akarsz neki mutatni? Hogy menjen át majd a piroson és üsse el egy autó? – rótta meg az apját. Sic tranzit auctoritas pater! (így múlik az apa tekintélye). Még egy kóbor kutyának is nagyobb a tekintélye…
A kóbor kutya szerencséjére a Mindneható nem teljesíti az emberek minden kívánságát.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: Adminguru
